Magas víznél a Dunán...

...azaz a rekordközeli alacsony vízálláshoz képest hetven centivel magasabbnál. Olyan régen volt már ennyire kint a víz, hogy így már gazban is lehetett dobálni, mert benőtte az amúgy szinte mindig víz alatt lévő kövezést. Felkerekedtem újra, s barangoltam két órát a számomra oly kedves sekély szakaszomon...

   A partra érve meglepődve láttam, hogy a sekély placcon megakadt(?) egy kifejezetten nagy fa. Azért kérdéses a dolog, mert madzaggal egy hatalmas palack van hozzákötve, melyet mindenképp emberi kéz hozott létre.
   Elsőnek szeretek 0-ás, esetleg 00-ás körforgóval dobálni, mert arra minden ráveti magát, s így azonnal kiiktatom a betli lehetőségét. Sneci vagy apró balin, esetleg kis jász szokott lenni ez a "biztosítékhal", ezúttal a fenti felsorolás második tagja támadott. Az említett két vas közül a nagyobbikkal csaptam be. Hatalmas szájánál, és gigantikus méreteinél már csak a... műcsali volt nagyobb. :)

   Rögtön ezután érkezett meglepetésre egy kb. 30-35 centis kis csuka, ebben a sekély, húzós vízben még sosem találkoztam vele. Kiemeléskor azonban kipattant belőle a horog, s gyorsan kereket oldott.

   Megpillantottam egy jászt, amint épp átbukott a fa alatt. Gyorsan fölé lopakodtam - ez a mutatvány a zörgős kagylóágyon nem egyszerű -, majd jó hosszút dobtam egy 1-es meppsel, szinte merőlegesen a folyásra, enyhén lefelé. Lassan tekertem, hagyva, hogy megtegye félköríves pályáját, s az egyik kis belepöccintésnél irdatlan erővel vágott oda a jaszkó, nagy csobogást csapott - majd meglépett. Próbálkoztam még ugyanott vassal, apró wobikkal, de nem volt több rávágásom.
   Az újdonsült akadó felé álltam, s a ráfolyó részt elkezdtem szórni egy 5 centis törtcsőrűvel, immáron céltudatosabban nagyobbra vadászva. Nagyjából a harmadik dobásnál megismétlődött az előző jelenet, de ismét nem akadt jól. Kezdtem bosszankodni, sajnos errefelé a parti zónában nemigen állnak ki ezek a szebb példányok, inkább messze bent a csónakosok fogják csak őket, így nem túl gyakori, hogy így esznek. Némi dobálózás után visszamentem a fa alá, hátha újra beállt oda valami vöröses uszonyú szépség. Néhány dobás után gondoltam egyet, s próbaképp egy 1 grammos, 6-os kis jigorogra felfűztem egy 2,5 centis fehér twistert, abban bízva, hogy így a kis súllyal a sekély víz ellenére szinte merőlegesen eldobhatok, és még mindig nem akadok el.
   Így is tettem. Beálltam a vízbe csizmaszárig, így megnőtt a dobástávolságom, ami a kis súly miatt sokat jelenthet. Vízre érkezés után lassan pöcögtetve sodortattam lefelé a kis gumit félkörívben. Másodikat dobtam, mire a zsinór vízbe érő szakaszán látszott, hogy az döccen egyet, s nem megy tovább. Be is emeltem azonnal, mire ismét heves csapkolódás volt a válasz, mely szinte azonnal a víztetőn zajlott. Vöröses uszonyai, s jellegzetes védekezése nem hagytak kétséget afelől, kivel is van dolgom. Csak el ne menjen megint - fohászkodtam, s imáim meghallgattatásra találtak. Óvatosan terelgettem, igyekezdtem ugrálása és fejrázásai közepette is tartani vele a kontaktust, majd végül sikerült tarkón ragadni. Csodaszép volt, kiló körül lehetett a súlya. Gyorsan készítettem egy fotót otthon sebtiben összebarkácsolt kis "fotóállványom" segítségével, majd útjára engedtem.
Egyik kedvenc halam, s talán a legszebbnek őt tartom.

 

   Lassan mennem kellett. Pár percet még próbálkoztam, igyekeztem becsapni még egyet közülük, ám több érdeklődő nem akadt. Vízben állva lassan haladtam visszafelé. Ezzel az érzéssel soha nem tudok betelni, tényleg. Ha jobb idő van, akkor papucsban teszem ezt, tegnap viszont, a történet napján azonban igencsak hűvös volt, s akár zápor is előfordulhatott volna, így maradt a csizma. Azért így sem rossz.

   Pláne úgy nem, hogy nem sokkal később, egy elég jellegtelen, gyors vízen egy nagyon apró kis házi bogárral sikerült elejtenem másik nagy kedvencemet, egy kedves kis domolykót. Nem túl gyakori vendég a Dunán, ezen a pályán azonban néha be-be esik.

 Lassan már szürkült. Hazafelé még meg-megálltam néha, s ahogy az lenni szokott, az este közeledtével megindultak a nagyok. :)

   Csodás, színes kis UL peca volt megint. Négy halfaj érkezett, s sikerült egy szebbecskét is ideiglenesen ujjaim rabruhájába öltöztetni. Soha rosszabbat. :)



Megesett: 2015.08.24.                    Írta: Schmidt Bence