Gebedés - avagy gébpergetés a Dunán

   Vannak napok, mikor a hal annyira nem eszik, hogy még egy csodás hajnali Duna sem igen ad halat. Ilyen volt a legutóbbi feederes pecám is. Erősen alternatív módszerhez kellett hát nyúlnom...

   Hajnali 4:15-kor értem a partra, s a jobb helyek már foglaltak voltak. Szentségeltem egyet magamban, bár végül is mit vártam, munkaszüneti nap volt. Legközelebb háromkor kelek. Azért a dunai napfelkelte így is szép volt, annak ellenére, hogy magát a pirkadatot aljas módon elrejtette szemeim elől pár felhő.

   Egy húzósabb szakaszra szorultam ki, amely amellett, hogy nagyon vitte a szereléket, s így nem lehetett normális távban megtartani azt 150 grammal sem, még akadt is.
Azért próbálkoztam becsülettel, mindennel. A két jó helyen akadt a két szomszédnak egy-egy siheder márnája, azon kívül senkinek semmi... nekem is egész délelőtt csupán két dévér, egy karika, s egy laposkeszeg akadt... a szebbik dévér lehetett tán szűken kilós. A zsákmányt színesítette egy extrém kis méretű küllő - nem merem meghatározni egyértelműen, hogy fenékjáró-e, ugyanis nagyon halvány volt -, amely minden bizonnyal nagyon közel állt negatív rekordomhoz - ha nem döntötte meg azt...

   De mindeközben reeeengeteg üres, várakozással teli lyuk volt, amit én nemigen szívlelek. Ezért sem tudok nagytestű halakra horgászni, nekem muszáj, hogy mindig történjen valami...

   Aztán meg is elégeltem mindezt. Majd máskor jobban fog enni. Felfűztem egy 2 grammos 8-as jighorogra egy 2 centis kis relax gumit, és elkezdtem emelgetni a kövek közt...
   Buff - jelentkezett az első, kivételesen örömmel látott bevándorló. Olyan vehemenciával érkezett, hogy lehúzta a gumit a horogról, épp hogy tartotta még valami. Visszaengedtem, finoman remegtettem, alig egy méterre a parttól, mire újra nekiment, s ezúttal már rá is ragadt... Ez az amúgy mérhetetlen bosszúságot okozó hal nagyon kellemes kis UL élményt tud ám szerezni! A módszer ugyanolyan, mint a sügerezésnél megszokott emelgetés, csak még vehemensebbek a nekifutásaik, szinte ki akarják tépni a botot az ember kezéből, és meglepően jól védekezdnek... csak épp a feederes megszokás miatt hihetjük azt, hogy gyengécske kis hal, szinte észrevétlen kapással. Milyen ötletes, és őshonos halainkat is óvó ötlet lenne egy UL gébpergető verseny. :)

   Mivel a géb - tapasztalataim szerint - sunyi módon hátulról támad, és fogazata azért van, így elég sok a félig, vagy nagy ritkán teljes egészében lehúzott gumi. Érdemesebb hát tán galléros jigeket használni, vagy keményebb anyagú csalit, mert azért olyan értéke nincs, hogy nagy nehezen megszerzett apró twistereinket eltüntesse...
   Egy ilyen esetem volt, valamint 2-3 alkalommal félig húzták le. Ezt követően lecsíptem két bordányit a plasztik testéből, így a horog a farok csatlakozása körül jött ki. Emiatt sokkal gyakoribb volt az akadás, ritkább a lehúzás, a gébnek pedig annyira mindegy, hogy kicsit gyengébben mozog így a műcsali... És csak jöttek, és jöttek, megszámlálhatatlanul...

   Miután az egyik elvitte tízórai gyanánt a kis aranyszín flitterest, feltűztem a helyére egy rikítóbb, narancssárga színűt. Még jobban ették. Annyira jól, hogy néhány  darab megfogása után egyszer csak komolyabb rávágást komolyabb ellenállás követett, felsejlett egy nem túl nagy, tarka csukatest, majd távozott egyetlen ilyen kisméretű jighorgommal.

   Sajnos otthon maradtak saját készítésű "hyperlight", gombostűből hajllított, s ezáltal szakáll nélküli ul jigeim, így ezek után nem tudtam többet fogni, pedig próbálkoztam kicsit nagyobb, hatos méretűvel is. Nem erőltettem azonban túl sokáig, mert így állandóan a gumit fogták, és nem akartam abból is feleslegesen elveszteni még többet.

Mindent egybevetve egészen jó élmény volt, mondhatni, mentőöv. Azt hiszem, gyakrabban nyúlok ehhez, ha épp nem eszik a hal a feederen, vagy éppen ha már elmúlt a hajnali varázs, és befejezésül pergetni vágyom kicsit...

 * * *

   A nap krónikájához hozzátartozik, hogy életemben gyakorlatilag először kimentem éjjel célzottan harcsára pergetni egy sekély placcra egy órára. Bő fél órányi dobálás után hangosan le is verte egy a sodrásban megtartott felszíni wobblert, de kb. 10 másodperc után kereket oldott. Nem akadt jól, van ilyen. Sajnáltam, mert pont az a kategória volt érzésre, amely nem volt túl kicsi, de nem is volt megfoghatatlan, a buffanása utáni felcsapásából, és erejéből 3-6 kilósra becsültem, bár mivel semmi tapasztalatom nincs, ez csalóka lehet.

Majd tán legközelebb... :)



Megesett: 2015.08.23.                  Írta: Schmidt Bence