Akadt pár szabad órám, leugrottam hát újra közeli kedvenc helyemre.
A pezsdülés még nem ért ide délre, az extrém kicsi vízben nem az igazi ez a pálya, így meg kellett küzdeni minden halért. Első beállásomnál 0-ás körforgóval kezdtem, finom kis támadósorozat után egy snecit tudtam nyakon csípni.
Ezután is folyamatos ütögetéseket kaptam, így lejjebb mentem, 00-ás vasat kapcsoltam a karabinerbe. Itt is próbálkozások voltak először, majd megdöntöttem a negatív rekordomat pergetésben egy olyan hallal, melyet 100%-osan még beazonosítani sem tudtam. Balinnak túl ívelt volt a háta... de talán az volt, csak nem teljesen tisztán. Nagyjából 6-7 centis lehetett. Nőlj nagyra, 7-8-szor ekkorára, akkor már méretes leszel. :)
Eztán hirtelen felindulásból beálltam a vízbe csizmaszárig. Nagyon sekély ez a pálya - első írásom helyszíne - így kifejezetten sokat lehet gázolni úgy, hogy ne ázzon el az ember.
Vízben állni jó. Van benne valami különös, amit nehéz megfogalmazni, talán az a szó áll legközelebb hozzá, hogy szabadság. Valamelyest eggyé válok azzal az elemmel, melyet horgászként annyira szeretek... ahogy körülöleli a lábam, s tovaszáguld...
Dobtam párat innen, egy kölyökbalint sikerült csupán zsákmányul ejtenem. De nem bánkódtam, ilyen kis rövid délután UL pergetésnél már annak is örülök, ha fogok pár uszonyost...
Úgy döntöttem, feljebb megyek. Felsétáltam a zörgő kagylóhéjmaradványokon amilyen halkan csak tudtam, s a sekély placc felső spiccénél álltam be a vízbe. 0-ás körforgóval próbálkoztam, azárt általában az szokott lenni itt a favorit dobtam és dobtam és dobtam... egy kis törés volt itt, minden részét sűrűn megszórtam, de semmi... feltettem egy kenart huntert, azzal is megtettem ugyanezt, semmi... pedig legalább egy 10-15 centis kis jaszkót mindig adott ez a hely...
Kínomban felcsatoltam a legkisebb handmade wobblerem, egy 1,1 centis bogarat. Veret mint atom. Elsőt dobtam csak, s kezdtem magam felé terelgetni, érezve hihetetlen, "hossza" miatti sűrű rezgését, mikor durr - belevágott a jaszkó. Éreztem rögtön, hogy nem olyna pici, de nem is túl nagy. Hamar feljött, s fent csapdosott, hozzám közel érve is futot még pár gyors kört, mire tarkón ragadtam. Jó érzés, mikor a bolti dolgok csődöt mondanak, és a saját kezem munkája győz!
Természetesen visszaengedtem. Eztán nem sok babér termett, haza is kellett indulnom. Nagyjából tipikus UL peca volt szeretett folyómon. :)
Megesett: 2015.08.19 Írta: Schmidt Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése