Séta közben

    A héten a rossz idő és munka miatt egyáltalán nem tudtam horgászatra időt szakítani. Kedves barátnőm beleegyezése nyomán azonban úgy alakult, hogy sétáltunk egyet a Duna-parton, s vittem magammal egy botot is, hogy közben 20-30 percet dobáljak majd, csillapítva vele elvonási tüneteim...

   Kedvenc helyemre mentünk. Nem sok reményt fűztem hozzá, egyrészt kicsit magasabb víznél jó, másrészt az idő szűkössége miatt. Vittem UL-szerkót, de kivételesen annyira nem ahhoz volt kedvem, így beraktam az előző héten a Mosoni Horgásztól kapott kézzel készített úszót, s némi csontit is.
   Késő délután értünk oda, a lassan már alábukó Nap által rózsaszínre festett vaskos, fodros felhők alá. Az eső csak 1-2 órával azelőtt állt el, így a gomolygó pára még festőibbé tette a hangulatot. Kedvesem elő is vette olcsó fotómasinám, s kattintgatott bőszen. Nagyrészt persze én voltam az alany. Hangulatos képek születtek az idő, a fotós, s a hely adottságai jóvoltából, hisz egy rendkívül sekély szakasz ez, ahol mindenképp csak gázolva lehet horgászni.
   Ez az egész egy sajátos geológia képződmény, mely egy olyan bazalt fajtából áll, mely az egész Földön egyedülálló, és sehol máshol nincs jelen, s egy olyan löszképződményből, mely szintén ritkaságszámba megy. Ennek összessége nagyjából olyan, mintha a Holdon járna az ember. További különlegessg, hogy a parton álló "hegy" mozog, süllyed, s azzal arányosan emelkedik ez ki, így folyamatosan változik az arculata. Ezenkívül egy rövid szakaszon sóder is fellelhető, amit természetvédő ismerősöm el sem hitt, hisz nagyjából Dunaföldvár alatt már elvileg sehol nincs olyan. Itt mégis. Noha nem tisztán, de van az is.
   Na de vissza a jelenbe. Ennek a zátonynak a felső felén kezdtem, de ott csak felfelé lehet dobálni, ami a lustuló jászoknak már kicsit gyors. UL cuccal kezdtem, s miután nem volt érdeklődő, feltettem az ajándék úszós úsztatós szerkót bő csonticsokorral. Mivel azonban így csak szabadon tudtam magam felé úsztatni a nagy sodrásban, nem voltam vele eredményes, lejjebb mentünk. Pár kép azért készült. :) 

   A következő megállónál már csak úsztattam, de csak egy percet időztünk, vándoroltunk is tovább a "Holdon."

   Aztán végül megérkeztünk a kedvenc helyemhez. Itt a legsekélyebb a pálya. 20-30 métert be lehet menni úgy, hogy gatyáig sem érne a víz. Én csizmaszárig álltam be, s magam alatt úsztatgattam, de ilyen vízállásnál elég röhejesnek hatott ez a 30 centis vízben. Ide ki leginkább áradásban, nyáron szoktak állni. Barátnőm talált egy helyes kis szigetet alattam, melyre állva szemből tudott fotózni. No, már profi fotósom is van, az ajándékúszómat használom, csak valami hal kellene. Legalább egy 15 centis jászt adna a sors...de persze etetés, s idő nélkül...
   Szerencsémre a tekintetem visszakalandozott az úszóra, mely szép komótosan oldalazni kezdett. Bevágtam neki, s legnagyobb meglepetésemre vörösesen felburványlott a víz, s lüktetni kezdett a botom, a karom... Megvan! Jász! Miközben elmagyaráztam fotósomnak, miképpen állítsa be a kamerafunkciót, döbbenten fárasztottam nem is túl apró ellenfelem, egészen meghökkentett ebben a 25-30 centis kis vízben, etetés nélkül. Néha nekem is lehet szerencsém! Egyre közelebb ért, végül boldogan tarkón ragadtam ellenfelem.
   Rég örültem már így halnak. Olyan régen voltam lent, nagyon kellett. A fárasztás második feléről egy videó is készült. Remélem, a nagyon rossz minőség ellenére a hangulatot visszaadja, hogy milyen érzés vízben állva 30 centis vízből szép halat fárasztani. :) Kedvesem kattintott egy gyors képet a halról, majd az ajándék úszóval párosítva kedves ajándékozó horgásztársam részére, majd velem, s a visszaengedést is dokumentálta. Szépséges, bizonyára kiló feletti jászomat elnyelte a kristálytiszta vizű sodrás.

   Továbbhaladva már nem sok időt szántam a próbálkozásra. Két helyen álltunk meg, egy kis szigeten, ahol barátnőmnek volt sikere. Elláttam instrukciókkal, mit tegyen, ha eltűnik az úszó, majd nekiálltam beállítani mini fotóállványom egy közös kép kedvéért, mikor eltűnt a szépen megmunkált parafa, s ő az instrukciókat gyönyörűen követve megfogta első kis balinját. :) Végül persze a közös kép is elkészült.

   Továbbmentünk. Már csak egy helyen dobtam párat, de hideg is volt, a nap is lebukóban volt, hazaindultunk hát, nyomunkban a rózsaszín fellegekkel. Csodás kis este volt.

   Megesett: 2015.10.17.                           Írta: Schmidt Bence                                                      Fotózta és lektorálta: Kiss Viktória