Bevándorlók útján

   Mostanában nemigen jutok ki horgászni. Az okok szerencsések, más elfoglaltságom akad, viszont kicsit azért mégis csak hiányzik. :) Kedvenc patakom egy, az általam ismert szakasznál lejjebb fekvő részét szerettem volna megvallatni. Csakhogy azóta ez lett a migráció egyik főbb útvonala. De azért kíváncsi is voltam, elmentem hát.

   Az egyik ok, hogy e kedves kis patakra nagyon ritkán jutok ki, hogy messze van. A környékemen egy sincs, ez a legközelebbi, amely horgászható. Vonattal, és még azon is átszállással tudok csak eljutni kedvelt helyeimre, így sok idő kell hozzá, nem lehet csak úgy meló után leugrani. Legutóbb az időjárás tartott vissza, azelőtt más aktuális teendő, de végre volt időm, elmentem hát.

   Van még egy probléma ezzel a vízzel, nevezetesen, hogy gyakorlatilag egy szabályozott U-medrű "csatorna" inkább, mint patak. Rettentő könnyen lehálózható, szinte minden általa érintett faluban akad 1-1 banda, akik gyakran végigmennek rajta, s alakja miatt gyakorlatilag teljesen le tudják nullázni. Így hát az esetek szinte felében ez van, ami így nekem pláne rizikós, hogy ilyen ritkán jutok csak ki.
   Mondanom sem kell, aznap is épp ez történt. Kora délutánra értem oda. Találkoztam egy népszerű placcon egy öreggel, aki beszédbe elegyedésünk után hamarost' a helyi kölyköket szapulta. "Horgásszanak inkább engedély nélkül, azzal nem tudnak komoly károkat tenni, de így... Tegnap este futottam velük össze, még szerencse, hogy épp akkor mentem már hazafelé, s így még meg tudtam fogni a csukám"
   Reggel óta ült kint, a megengedettnél több bottal, de kapása egy darab sem volt. Remek, jó előjelek.
   A horgászatra sajnos kár sok szót pazarolni. 3-4 km-es szakaszt jártam végig jó alaposan, egyetlen kósza rávágás nélkül. Innen nem messze legutóbb társammal rengeteget tudtunk fogni, és nem is kicsiket. De most semmi. Pedig aztán tényleg mindent végigpróbáltam a 00-ás körforgótól az 1-esig, feketére színezve és csillogósan is. Salmo Tinyt, Kenart Huntert, házi bogarakat, Hornetet, minitámolygót, fent húzva, lent húzva, lassan és gyorsan vontatva... de teljes betli fenyegetett. Aztán egy helyen végre megtört a jég, s a kis Tinyre komoly rávágással jelentkezett egy szűk 30-as domi. Fura, mert ő viszont nagyon éhes lehetett, torokra nyelte. Szerencsére sikerült komolyabb gond nélkül megszabadítani a szúrós falattól, és gond nélkül távozott.

   No, hát majd most megindulnak! - dörzsöltem a tenyerem.
Persze. Aznap egyetlen finom kis megtolásom volt még a kezdőpontomra visszatérve, amit egy kellemes méretű sügérre sikerült váltanom. Ezen kívül abszolúte semmi.

   Többen reménykedtem, de hát aznap ez jutott. Majd tán legközelebb jobb lesz, ki tudja. De így is megérte, sehol máshol nincs olyan szabadságérzetem, mint itt a parton sétálgatva. :)
   Szerencsére volt más fotótéma is, maga ez a szeszélyes kis víz, valamint ezrével repkedtek a szebbnél szebb pillangók. A képen jól látszik - vagyis épp, hogy nem látszik -, milyen nagy távolságot barangoltam be hal után kutatva, szinte már nem is látszik a falu, ahonnan elindultam.

 

   Sajnos vonathoz vagyok kötve, az meg fél hatkor már indul, utána több nincs. Az esti kapásidőt tehát nem tudtam megvárni most sem, hazaindultam. Vonatomra felszállva úgy helyezkedtem, hogy még indulás előtt láthassam a szomszédos vágányt, melyen végeláthatatlan szerelvények sorozata várakozott, ablakaiban keleti, déli arcok tömege. Gyerekek bámultak ki az ablakon. Tudom, hogy a migrációs probléma teljes egészét nézve nagyon komoly, de azért teszek fel egy-két fotót az ijesztő, brutális bevándorlóktól, akikről lassan már köztudott, hogy három fejük van és zöld bőrük.

Megesett: 2015.10.02                                 Írta: Schmidt Bence