Egy ritkán látott vendég...

Akik követik az írásaim, azok tudják, hogy szinte csak pergetek, nem túl nagy halakra, esetleg keszegezgetek, ősszel márnázgatok. Az utóbbi 1-2 évben teljesen elhagytam a pontyokra történő horgászatot, s nem voltam horgásztavon egyszer sem, melyeket régen azért néha látogattam. Ennek okán két éve nem tereltem már szákba potykát, noha tavaly akasztottam párat a patakomon úgy két kilóig, de vagy a szákom előtt akadt le a horogról, vagy megtépett már az elején. Sosem rá méretezett cuccal akasztottam meg, jellemzően olyan helyen, ahol nem sok esélyem volt megfogni, bokorban, vagy nádban.
Idén egy kis csatornán akasztottam egy kiló körülit, amely szintén a szák előtt fordult le, pedig igazi nyúlánk, szép nyurga volt. Ami kevéssel találkoztam, az mind meglépett!
Párommal és apukámmal megint ellátogattunk erre a vízre a rekkentő hőségben. Párom nagyon komoly ütemben kezdte el szedegetni a keszegeket. Erről sajna nem készült kép, mert otthon maradt a fényképezőgép, és telefonnal nem az igazi. Több kilónyi kisebb karika, dévér, vörösszárnyú, bodorka, sneci, balin, jász került ideiglenesen a partra, majd vissza a jóvoltából, míg én kukoricával próbálkoztam, egy könnyű úszóssal a nádban, s egy fenekezővel, apró, 8 grammos ólommal, hogy ne csobbanjon nagyot a sekély vízben. Az úszósra ráetettem, de az egész nap mozdulatlan maradt - nem tudom miért, legutóbb a part szélében volt minden hal. A fenekezőt csak középtájra dobálgattam, ahol túrást láttam. Nagy horogra tettem három szem csemegekukoricát, mert az aljzat néhol kissé növényzetes, nem akartam, hogy eltűnjön benne teljesen. Párom középtájt fogta a halat csontival, s épp ezt néztem, mikor a szemem sarkából láttam, hogy elindul a feeder... Már eléggé a víz felé állt, mikor sikerült elkapnom a nyelét, s meg is akasztottam a halat! Rögtön szóltam, hogy pontyom van, így páromék nagy nehezen össze tudták rakni az általam készült összecsukható kis merítőszákot. Közben a halam kisebb-nagyobbakat húzott a fékről, de szerencsémre nem futott ki felém a növényzetbe, hanem végig középen kevert. Természetesen nem volt nagy, de kis csatornához képest, s eddigi pontynélküliségem miatt örültem neki nagyon! Gyönyörű sötét hal volt a tiszta víz miatt. Szép lassan kifáradt azért, a feederem nem túl puha, felőrölte a hal erejét. Egy komolyabb tornamutatvánnyal megszákoltam a magas partról, úgyhogy barátnőm hamarosan már fotózhatott minket. :) Amolyan kiló körüli volt. Nem mértem.

Nagyon örültem neki, természetes vízen mindig kedves nekem egy ilyen fogás. Ezek után még egyet akasztottam, de közel egy nádhoz, és a bevágás után már csattant is a zsinór. Később megindultak a kisebb jászok, párom és apukám fogtak szépen, nekem jött egy kb 30 dekás, az volt a legnagyobb.

1-2 balin is összejött mostanában, noha az igazi nagy, 3 kiló körüli meglépett a fárasztás végén. Azért sikerült bő kilósakat, meg kisebbeket fogni, pl őt:

A Dunán még egyszer sem voltam lent pár villámbalinozáson kívül, talán lassan rápróbálok feederrel! :) S idén tavasz óta nem túl bőkezű kis patakomon is igyekszek végre fogni valamit. Most csak ennyivel jelentkeztem be. :)

Pár apróság... :)

 Bevallom, mostanság nem voltam túl sikeres a vízparton. Azért most igyekszem írni pár sort azokról,amelyek legalább egy kis sikerrel jártak. :) 

2 hete voltunk párommal kedvenc patakomon botavatón. Sajnos rettenetesen gyengén sikerült, alig sikerült a hétvégén két domit, egy kis süllőt és pár keszeget kivarázsolni a vízből. A legszebb domi úsztatva jott, a kisebb hornetre, míg a kis süllőt is az utóbbival csaptam be egy sekély kis zúgóban. Rossz napot foghattunk ki, a 40 fokos kánikulában próbálkoztunk. Azért íme 1-2 kép... :)

Párom szép bordó botjával...  :)

Egy kisebb domi...

...egy még kisebb süllő...

... és a peca egyetlen szép hala, egy 60-70 dekás domi személyében :)

Mindeközben párom eltökélte, hogy készít nekem egy wobblert. Szépen ki is faragta a testét, majd közösen befejeztük, és mozgóvá tettük. Íme a faragás, dunai tesztje, és pár kép onnan. :)

Mostanában végre lesz időm többször horgászni menni, hosszabb időkre, alig várom, hogy kipróbálhassam. :) Szerintem istenien mozog!

Apukámmal ellátogattam pár napra rá egy kis csatornára. Elsődleges célunk a sütni való keszegnépség aprítása volt, pár szebb kárászban reménykedve. Szépen jöttek is a keszegek, főleg kis karikák, jászok és vörösek, de az etetésen gyorsan megjelentek a túrások, amelyek legalábbis kárászcsapatot sejtettek. Egyvalamit elfelejtettünk azonban: a csemegekukoricát.Egyszerűen lehetetlen volt fenéken felkínálni a csalit, ha a felszínen nem rabolta le egy sneci, akkor alul elkapta egy keszeg. Közben megérkezett apukámnak egy az erre a vízre jellemző mélyaranyszínű kárász. Tudtuk, hogy itt vannak, de mit csináljunk? Jobb híján a szomszéd kukoricásban találtunk a földön pár csutkát az előző napi vihar miatt, s arról a pár tizedmilis tejes kukoricákat lemorzsoltuk, Nem nagyon hittünk benne, ráadásul olyan pici volt, hogy a 14-es horogra is alig ment rá szétmorzsolódás nélkül. Így viszont már le tudtuk tenni a csalit a fenékre. Innentől kezdve már csak jász és kárász érkezett, kezdtek beindulni ők is az este közeledtével. Egyszerre csak kosárnyi túrás jelent meg az úszóm mellett. Épp mondtam apukámnak, hogy ez már aztán csak ponty vagy amúr lehet, mikor elindult az úszóm. Komoly ellenállásba ütközött könnyű pálcám, s a menekülő pontynak adagolt a fék a zsinórt. Addig nem is volt baj, míg befelé tört, de aztán irányt változtatott, és a kinti sásba futott. Felvillant gyönyörű, extrém hosszú nyurga teste, de sajnos sikerült belekevernie magát a susnyába. Még ey darabig tartottam, de egy fordulásnál kipattant a szájából a horog... a fenébe. Nem volt nagy, kiló körüli lehetett, de nagy élmény lett volna az ismeretlen helyen egy csatornából! Ráadásul igazi ősnyurgának tűnt.
Több sajnos nem érkezett. Ide is eljöttünk párommal, de aznap annyira nem evett a hal, ponty nem jelent meg az etetésen. Azért remekül szórakoztunk, ő is és én is szépen aprítottuk a halakat. Volt ott minden féle:

Karika...

...szabaduló karika...

...bodri...

...apró jász...

...kárász...

...nagyobb kárász :)

Az este közeledtével pedig különös dolog történt. Meglepett minket vagy milliónyi kis valami, amire én kapásból azt mondtam, hogy ez kérész. A környéken pedig olyan nincsen. Apukám révén utánanéztem, s mint kiderült, feltehetően törpekérész. Ilyet sem igen láttam még. :)

Néha a Dunára néztünk még le, a hatalmas víz miatt szinte mindig csap félórákra, s kizárólag balinokat hajkurászni. Fogtam néhány picit, főleg kis gumikkal...

Sok szép meg még sok kicsi is leakadt a rávágáskor, mondhatni pechszériám volt. Közben megkaptam Komáromi Ádám csodálatos ajándék faragványait - már mennyi mindent ki kellene próbálnom, az ő wobblereit is jobban, Bicskáét, Páromét... van mit behozni. :) Ha már megkaptam, gondoltam kipróbálom. Meglepetésemre egy szűk feles balin próbálta levenni már első suhintásra fényes nappal, aztán pár dobással később el is kapta! Meg is lepődtem, nem rá volt tervezve. :) Némi huzavona után sikerrel megszákoltam! 

Látható a szájában az Ádám által "aranysügér" névre hallgató 2,5 centis, egyhorgos wobi... :)

Kicsit még dobáltam vele, de kiismerték. Próbálkoztam pár kisebb gumival, de végül mégiscsak a Salmo Thrill hozta meg az áttörést, hatalmas dobás után közepesen gyors tekerésre vágott oda a balin, s az erősen húzó vízben sokáig tartott, míg a szákba, majd kezembe simult. Egy gyors fotó után ő is visszakerült éltető elemébe.

Ez már kicsit szebb... :)

Nos, hát nagyjából ennyit tudtam most írni. Végre vége a nyári munkáimnak, mostantól többet fogok járni a Dunára is, patakra is. Remélem, lesz majd, ahogy végre bele is nyúlok valamibe, nem csak imitt-amott egy-egy kisebb hallal tudok olvasóim szeme elé kerülni. :)