Másfél óra éjjel a Dunán

   Nem szoktam éjjel kint lenni, általában meló után nincs is már erőm hozzá, meg valahogy annyira nem is vonz. Azonban így az utolsó viszonylagosan melegebb - fogalmazzunk úgy, hogy még nem vészesen hűvös - éjszakákon úgy döntöttem, kimegyek egyszer feederbotjaimmal.

 

   Otthon bekevertem fél kiló kukoricadarát tapadósra, fogtam egy doboz csontit, és elindultam. Sosem voltam híve a nagy "fenékkerítésnek", részemről inkább fogok kevesebb halat, mint kicsit többet, 10000 Ft-okat bent hagyva.
   A helyem környékét végig ülték, egy vidéki horgásztársaság népesítette be a környéket. Azonban az a rész, ahová menni akartam, épp szabad volt. Bedobtam, majd elhelyezkedtem kényelmesen, és vártam. A mélykék eget szemléletem épp, mikor egyszer csak villámszerű ütés a botomon. Aztán szünet. Aztán egy újabb. Kecsege tán - villant be reflexszerűen, s odavágtam neki. Épp a minap mesélte valaki, hogy idén elég sokat fogott már, és mindet éjjel... Szerencsére javul a vízminőség.
Halam igazolta a gondolatomat, függőlegesen kezdett felfelé szaladni, de azonnal meg is könnyebbült a szerelékem... elment. Sosem fogtam még kecsegét, nagyon örültem volna...
   Sebaj. Cucc vissza, másikat is felnéztem, semmi. Kicsit lejjebb dobtam az egyiket, s vártam. Végre! Rázkódni kezdett a világítópatron, be is dörgöltem hát neki. Jó súly pumpált a botomon, azonban hamar elemelkedett vízközé, és a fékem sem szólalt meg, könnyen felismerhető volt dévér uraság. Megszákoltam, megmértem, majd lefotóztam. 1,6 kiló, nem is rossz!

Egy gyors telefont megeresztettem, de otthon nem kellett a konyhára, így mehetett vissza.  Egyre hűvösebbre váltott az idő, már nem sokat akartam maradni, de volt még egy kis etetőanyagom, azt el akartam horgászni. 100 gramm körüli kosaraim újra megtöltve csobbantak. Szokás szerint egyik végszereléken sima csonti volt, a másikon "sajtosított". Az előző a tuningoltra jött.
   Mint ahogyan a következő is. Hasonló forgatókönyv, rázkódó botvég, s tompán, lapjával védekező hal. Szép lassan terelgettem, végül ő is a szákban kötött ki. Nagyobb volt, mint az előzős, 1,9 kiló.

Még egyszer visszadobtam, de lassan pakolni kezdtem, hiába a két réteg ruha, jócskán remegett már a kezem. Több jelentkező nem is akadt. Azért így is jó kis levezető volt, nap végére. Tán ma este is lenézek, holnap pedig végre eljutok kedvenc patakomra pergetni - már ha az időjárás is kegyes lesz hozzám. :)



Megesett: 2015.09.22                           Írta: Schmidt Bence