2016. március 4., péntek

Vissza a jelenbe - nagy domik a patakból, avagy egy csúfos betli javítása

A télen gyakorlatilag szüneteltettem a pecát. Karácsonykor voltam párommal, meg januárban egyszer, mindkétszer patakon, 1-2 domit, pár bodorkát fogtam. Februárban két hete mentem el egyszer, s az eredmény egy csúfos betli lett, pedig vagy 10 rávágásom volt. Egy éve horgászom itt, azóta nem volt ilyen. El is keseredtem kicsit, de elhatároztam, hogy kiköszörülöm a csorbát, és fogok párat kedvenc halaim, a domik közül!


   Rá egy hétre jött össze ez az időpont. Azért terveztem pont akkorra, mert az időjárás szép időt jósolt, s munkámmal is addigra terveztem végezni. Azonban mindkettő bekevert. Aznapra már esőt mondtak, nem is keveset, és a melómmal sem végeztem. De nem érdekelt... aznap reggel meghajtottam a dolgot, befejeztem mindent, s épp akkora még odaértem a buszhoz, mikor az már el akart indulni.
   Leszálláskor meglepő dologgal szembesültem: szállingózott a hó. Na, jó napot választottam... elindultam hosszú utamon patakom felé. A hó lassan esőbe váltott, s szemerkélni kezdett. Még épp azzal a sebességgel, hogy hamarabb szárad meg a ruhán a csepp, mint hogy az elázna, nem is akadályozta nagyon a horgászatot. Egy piciny patakon kezdtem, ahol úgy nézett ki, folytatódik a múltkori pechszériám. Több, mint 20 rávágásig jutottam el, és egyetlen egy sem lett meg. Nem hittem a szememnek, kezemnek. Kis Salmo Hornet volt a nyerő, másra nem kaptak, s gondoltam, hátha túl nagy rajta a horog, vagy megkopott... kétszer cseréltem le rajta, egyre kisebbekre. De semmi. Aztán egy ottani mértékhez képest hatalmas, jó háromnegyed kilósnak tűnő jószág megakadt, ám belefutott a sűrű zsombékba, ott a horgot leakasztotta, ő meg távozott. Elegem lett. Irány a nagyobb patak.
Nem is csalódtam. Első beálló, a kapocsban világos Salmo Hornet, melyet kedves Páromtól kaptam karácsonyra. A legelső dobásra irdatlan erejű rávágás érkezett, s a halam vadul pumpált, nem akart feljönni először. Még a túloldali bokrosba is majdnem belement, alig tudtam visszatartani. Szépséges buksifej bukkant elő, majd gazdája a szákban landolt. Csodaszép példány volt, 37 centis, nem lehetett messze a kilótól, de tán még meg is ütötte azt!

Vele tört meg a jég... :)


 

   Végre, megtört a jég! Rettenetesen örültem, egyrészt a pechszéria végének, másrészt annak, hogy ilyen szép példányt sikerült elejtenem. Tovább mentem. A következő beállónál jó darabig nem jött semmi. Főleg a partszéleket dobtam, ahogy ilyenkor illik, de miután nem jött semmi, a meder közepén húztam el egyszer, szinte kopogtatva azt. Erre érkezett egy közepes domi, ami jobb napokon még a szép kategóriában van, de ma szinte picinek nézett ki az előző, és a soron következő szép példányok közül. 26-7 centi lehetett. Ő is elképesztő erőben volt. Szinte jobban védekeztek, mint nyáron!



Egyre jobban bíztam a napban és a csaliban. Ennek ellenére váltásra adtam a fejem. Nemrég említettem, hogy kaptam néhány csodaszép kis ajándék wobblert egy ügyes kezű wobbler faragótól, akit a peca.hu oldalról ismerhettek Bicska néven, illetve a Mosoni Horgász egyik cikkjéből!
Vettem ezen kívül gyönyörű két wobblert egy másik készítőtől, Komáromi Ádámtól is. Úgy gondoltam, most az egyikét próbálom meg, aztán legközelebb a másikét, így most az ajándékra esett a választás. Egy mélyenjáró darázzsal próbálkoztam elsőre, mert a halak azért még eléggé lent vannak. De nem érkezett semmi - persze ezek a tesztek jobbak tavasztól, mikor már sokat lehet fogni. Nemsoká egy beszakadt partrészhez érkeztem, mely a víz alá szakadt, s így ott sekély volt a víz. Ezzel s Hornettel nem volt horgászható, feltettem hát egy felszínit. Mivel ez nem éppen erre az időszakra tervezett csali, az ott lakó domi csak a sokadik dobásra vette észre - de észrevette. A fék felsírt, a rávágástól felkeveredett a sár a vízben, olyan heves volt. Ez is alig adta magát, akárcsak az első. Nem is volt sokkal kisebb, 34 centinek mértem, miután a szákba csusszant. Szinte ugráltam már az örömtől, mint egy kisgyerek. Őt inkább még fekve fotóztam, elég szájszéles, s emiatt veszélyes lett az akadás, de a wobival együtt akartam lekapni. :)

Az ajándék wobbler avatója. :)
   Ezt követően jó darabig kapás nélkül szántotta a vizet a felszíni wobi. Azért ebben a jéghideg vízben még több bizodalmam volt a mélyretörőkben, főleg, hogy kedves Páromtól kaptam őket. :)
Visszaakasztottam a jól bevált Hornetet. De azért elégedetten nyugtáztam, hogy tavasszal, nyáron, kicsit tán tisztább vízben milyen remek csali lesz ez... milyen nagy váltás ez nekem! Tavaly az első fél évet olcsó Goldstar Bugokkal horgásztam végig, most meg ajándékok-házi wobblerkészítők jóvoltából van mindenem, ami kell.
   A következő két beállónál nem történt semmi. Már épp azon gondolkodtam, hogy ha ezután nem is jönne domi, akkor is remek nap volt, remek halakkal... de nem így történt. Újra a meder közepén húzott wobira durrantott rá egy mesés domolykó, mellyel ismét legalább egy percet hadakoztam.
35 centi! De gyönyörű halakba nyúltam bele, szerencsés voltam, aznap ők ettek főleg.



   Ezen a szakaszon nem volt már érdeklődő. Az eső viszont nagyon eleredt. Egy másik szakaszra tértem volna át, de menedékbe kellett húzódnom, nagyon esett. Márpedig nem akartam még hazamenni, úgyhogy ki kellett találnom valamit. Volt esernyőm, de hát pergetni azzal sem lehet. Aztán hirtelen ötletem támadt. Kiszedtem a táskámból az ernyőt, és bedugtam a pulcsim és a kabátom közé a hátamon. Mivel hátizsákod hordok, az megadta a kellő stabilitást. Örömmel konstatáltam, hogy elkészült a szerkezet, mellyel a nagy esőben is járhatok-kelhetek, dobálhatok, és egyáltalán nem ázok el!  Hogy esetleg kicsit furán néztem ki benne? Kit érdekel... :)

Találmányom alatt megbújva :) Reméltem, megúszom szárazon...
   Ki is használtam alaposan. Haladtam tovább, de a kedvenc részemen nem tartózkodott éhes lakos. Hamarosan egy olyan szakaszhoz értem, mely alapvetően teljesen jellegtelen, nem szokott halat adni. Most azonban az egyik beállónál ismét felverte a sarat egy nagy rávágással a partszélen egy nagy domi. Egészen a fű mellett vezetett Hornetre. Hihetetlen vehemenciával küzdött ő is, alig akart feljönni. Természetesen verte a 30 centit. Innentől már nem méregettem őket, saccra 31-2 lehetett.


Újabb gyönyörűség...

Ezen az általában gyengén muzsikáló helyen aztán beindult az üzlet. A következő két beálló első dobásokra halat adott! Mindkettő legalább 30 centi volt, és a parttól pár centire húzott wobit ették meg.

És csak jöttek...

... és mentek...

... és megint csak jöttek...

Közben lassan elállt az eső, a nagy része elment, hol kisütött erőtlenül a Nap, hol kicsit szemerkélt az eső. A következő helynél már annyira bíztam a dologban, hogy letettem a kamerát, hogy rögzítsek egy kis akciót. :) Pont balfékeskedtem kicsit(leugrott a dobról a zsinór, kicsit összekeveredett), így inkább csak a rávágás pillanatától láthatjátok a dolgot. :)


Természetesen ő is egy jó harmincas volt. Ezután már kevés időm volt a buszig, néhány helyet megpróbáltam, de halat nem adtak már. De nem bántam.
Boldogan mentem haza, sikerült helyretennem a múltkori hihetetlen betlit, és szép élményekkel gazdagodtam ismét.
Azóta még egyszer eljutottam ide, színesebb zsákmányt sikerült elejtenem. De erről majd legközelebb... :)

Megesett: 2016.02.25.                            Írta: Schmidt Bence

12 megjegyzés:

  1. Irigyellek! Micsoda nap lehetett!!
    Üdv
    :))

    VálaszTörlés
  2. Igen, nagyon szép nap volt! :)

    A következő(tegnapi peca) írásban egy mondat eejéig Te is szerepelni fogsz. :)))

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Remek peca lehetett. Gratulálok! Meg persze a kitartásodhoz is :)
    Sajnos nálunk Pest környékén nincsenek ilyen kis patakok.

    VálaszTörlés
  4. Szia! Köszönöm! :)

    Hát, azért én is másfél óra tömegközlekedéssel jutok el ide, átszállással, 60 km-re van tőlem. Szóval sajna az én közelemben sincs. :) Esetleg Ipolyon nem gondolkodtál? Ismerek több pestit, aki oda jár, és az meg csodálatos víz. :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Igen ismerem ill. járom az Ipolyt. De hetek óta árad keményen. Meg hát az is kb 100km :( Legalább is az izgalmasabb részek :) A másik, hogy szezonban meg néha fél Pest ott van. És utánuk gondolhatod, hogy mi... :((
    A kis patakodon gondolom gyorsan leszalad az áradás, talán 1-2 nap?
    Tényleg remek hal a domi. Nekem is az egyik kedvencem, bár viszonylag ritkán horgászom rá célzottan. Így esett meg, hogy a nyáron balinozás közben a Dunán sikerült egy igen szépet fognom. Talán 64 centi volt faroktőig kb szűk hármas lehetett. A peca.hu-ra fel tettem. (Gili115 néven)Az Ipolyon még nem sikerült hasonlót fogni, de remek móka a kisebbekkel is persze :))

    Görbüljön és üdv.
    Barnabás

    VálaszTörlés
  6. Igen, kispatak előnye, hogy max egy hét és lemegy, ha nem túl durva az esőzés. Erre mondjuk eleve nem volt annyi csapadék, mint fent...

    Na, erre nem gondoltam, tényleg sokan járnak oda. Szezonban itt is brutál ám, sok szakasz horgászhatatlan, annyian vannak, főleg a pergetők. Akkor max pontyozok majd idén :)
    64 centi???? Az már elképesztő állat. Hatalmas .gratula hozzá, ilyenről a többség csak álmodozhat. :)

    Köszönöm, neked is sok sikert! :)

    VálaszTörlés
  7. Aki ilyen szinten elmerült ebben a műfajban mind te, az már egyre ritkábban fog leülni pontyozni :)))
    Én is szoktam feederezni, úszózni néha de igazán csak akkor érzem, hogy horgászom ha a műcsalimat elragadja valami....

    VálaszTörlés
  8. Jajj, nálam azért rengetegen jobban elmerültek a dologban. :) Még igazi értelemben vett UL szerkóm sincs.

    Meg hát a pataki pontyozás elég izgi. :) Tavalyelőtt fogtam 1-2-t egy kisebb patakon, de tavaly mindegyik megtépett, vagy meglépett, nem volt velük szerencsém. Revansot akarok venni. :)

    De értem amit mondasz. Nincs annál jobb, mint mikor a műcsalid viszi el a hal. :) Legyen az bármi is...

    VálaszTörlés
  9. Bence!

    Látom működik az egyik wobi.
    Az első haladnál láttam, hogy forgókapcsot használsz ezekhez a pici csalikhoz. NE TEDD! Annak ellenére mondom, hogy így is fogsz vele. Szerezz be mini kapcsokat vagy ha monóval nyomod köss rapala fület. sokkal elevenebbek lesznek a csalik. Amiket küldtem határra vannak súlyozva ha nagyobb kapcsot vagy bármit raksz az orrába megfog változni az egyensúlya. PL. előredől vagy esetleg süllyed.
    Bocs, hogy bele pofázok.
    Az írás remek, a halak szépek, az esernyős ötlet remek, tehát 5-ös ;))))
    Üdv. Bicska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, remekül működik az összes, még nem próbáltam őket alaposan. Forgókapcsot azért használok, mert sokszor dobálok körforgóval is. :) Az meg anélkül elég problémás lenne. Tudom, hogy valamennyivel megbomlik az egyensúly, de kényelmi okokból azért használom. Ezenkívül nagyon gyakran váltogatom a wobikat egy pecán belül is, és ez is nagyon melós lenne anélkül.
      Biztos lehetsz benne, hogy még viszont látod a blogomban az ajándékaidat. :) Nagyon tetszenek.
      Nagyon szépen köszönöm a bókot. :)
      Üdv.: Bence

      Törlés
    2. Szia!

      Félre ne értsd, nem akarlak oktatni. De a minikapocsba simán bele rakhatod a forgókapcsot. Így a csalicsere simán megoldható. A körforgókat ritkán használom, viszont mindegyiken van egy forgós kapocs.:)
      Igazán nincs mit! Ami jó az jó.
      Üdv: L

      Törlés
  10. Az egyik kedvenc vizemen, ahol az új jeggyel már nem horgászhatok, ma sorozatban húzták ki a 30 cm körüli domolykókat, keszegeket csontival és csemegekukoricával úsztatva.....(Malom-Ági Lajta)
    Én meg messziről nézhettem csak....

    VálaszTörlés