A napokban nem jutottam el sehová, ami kedvenc helyemre egy órácskára leugorhattam volna, ott már olyan kicsi a víz, hogynem lehet meghorgászni. Több időm nemigen volt, így csak otthon "horgásztam". Ezt a szösszenetet sikerült összeraknom szabadidőmben, vízparti emlékekből gyúrva.
Hogy miért is szeretem?
Imitt-amott némi loccsanás.
A parton lépkedni oly csodás,Szemeim a víznek tartom.
Mint könnyű, lágy selyemruha,
Úgy vesz körül a vízparti csend.
Fülembe hullámok zenéje cseng,
Felettem egy kócsag suhan.
Lábaim a vízbe merítem,
S nézem, ahogy az körbefon.
Víz, s a testem így egybeforr,
Végül a kezemet lendítem.
Suhog, minek suhognia kell,
S hajlik, ha épp az a dolga.
Partner az, nem holmi szolga,
Hogy mikor, azt majd ő dönti el.
Hogy mikor, azt majd ő dönti el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése